Gyermekkori emlékeink gyógyító ereje
Emlékszem, milyen volt, amikor édesanyám szelíd ölelése körülvett, vagy nagyanyám keze óvatosan végigsiklott a hajamon. Ezek nem csupán emlékek – most is érzem, ahogy a bizsergető melegség végigfut a fejem búbjától a talpamig. Arra is emlékszem, amikor alsós koromban a napközis tanítónéni mutató és középső ujja közé csípve megcsípte és megcsavarta az arcomat. Akkor úgy éreztem, napokig fájni fog, de lám, mai napig sem felejtettem el az érintés súlyát.
A mi generációnk, amely még a vörös rendszer lassú omladozásának idején nőtt fel, sok ilyen érintést őriz a szívében. Akkoriban az érintés természetes volt; nem volt szükségünk érintőképernyőkre és digitális eszközökre, hogy kapcsolatot teremtsünk egymással. Az érintés élménye volt a barátság, a közelség, a biztonság érzése.
Szívfájdító látni, hogy a mai gyermekeink érintéseik jó részét már csak virtuálisan élik meg. Egy egyszerű kézfogás, egy vállveregetés, egy baráti ölelés varázsát talán soha nem érzik át igazán. Pedig mindannyiunknak szüksége van ezekre az apró gesztusokra, hogy érzelmi és fizikai jóllétünk biztosítva legyen. Kutatások szerint az érintés jó hatással van a közérzetünkre és a stresszszintünkre.
Azért írok ezekről az élményekről, mert így szeretném bemutatni azt a gyengéd módszert, amellyel dolgozom. Hiszen ha a gyermekkori sérüléseink a simogatások és puszik által enyhültek, miért ne segíthetne egy finom, tudatos érintés felnőttként is? Gondolj csak bele: ma már több évtizedes tudományos kutatás és több évezredes gyakorlat áll mögöttünk, amelyek megmutatják, milyen sokféle módon támogathatjuk testünket és lelkünket. Csak néhány példa: a masszázs, a reflexológia, a shiatsu, a thai masszázs mind olyan manuálterápiás lehetőségek, amelyek az érintés gyógyító erejét használják fel. Mindegyik terápiában az a közös, hogy az érintés által egyensúlyba hozzák a test energiáit, segítenek a belső blokkok feloldásában és a test természetes gyógyító mechanizmusainak támogatásában.
Én személy szerint a finomabb érintések híve vagyok. Olyan módszereket keresek és alkalmazok, amelyek nem okoznak fájdalmat, nem terhelnek meg; inkább a test természetes ritmusára hangolódnak rá. Ez az út vezetett el a Craniosacralis terápiához, amely során finom érintésekkel, leheletnyi mozdulatokkal segítek a testnek visszanyerni belső harmóniáját. Érzem, hogy ez az a módszer, amely támogatja a test öngyógyító képességeit.
Sokan az alábbi okokból keresnek meg, hogy a kezelés alatt és után ellazulhassanak:
- stressz és belső feszültség
- fejfájással, nyak- és hátfájdalommal járó feszülés
- alvási nehézségek
- fáradtság, kimerültség
- állkapocsi feszülés
Ha ezek közül bármelyik ismerős, ne habozz, keress meg bátran, és beszéljük meg, miben segíthet a gyengéd érintés. Az érintés ereje nem csupán emlék, hanem jelen idejű élmény mindannyiunk számára. A craniosacralis terápia nem helyettesíti az orvosi ellátást.